Esküvőre Készülünk 3.rész

Ceremóniamester vagy Vőfély ? 

Interjú Pozsgai Zoltán Péter ceremóniamesterrel :

-Kezdjük az elején: mi az, hogy ceremóniamester? Mi az, hogy vőfély? Vannak tapasztalataink, de mik a pontos különbségek és hasonlóságok a két hivatás között?

-Nagyon jó a kérdés és remekül fogalmaztál: a legfontosabb, hogy hivatás legyen, még akkor is, ha nem főtevékenységként végzi ezt valaki, de ilyen is van. Minden szakmai kompetencia és igyekezet fölött, ami profizmus, és idővel tanulható, örömmel és szeretettel kell végezni ezt a munkát, másképp nem érdemes. A kérdésedre válaszolva, a vőfélyek voltak először, a modern vőfélyek vagy ceremóniamesterek az ő hagyományaik alapján születtek. A falvakban a násznép élére álltak, elmentek a "lányos házhoz", kikérőt mondtak a vőlegény nevében vicces és pajzán rigmusokba szedve, hogy az örömapa adja ki a menyasszonyt szíve választottjának. Ez egy elengedési rítus volt. A lakodalomban hagyományosan ők vitték ki az első tál levest a főasztalra, ezzel nyitotta meg a vacsorát, mellé köszöntőt mondott. Szót ejtett az újdonsült férj és feleség házasságbeli kötelességeiről, pajzán játékokat, feladatokat adott nekik. Ez nyilván a gyermekáldásról, a termésről, a bőségről szólt, a korabeli falusi lét szépsége volt ez. Összességében azonban végig összefogta az esküvőt, jó hangulatot tartott fent, és figyelt a részletekre, a vendégek jó kedvére. Ha jól csinálta persze, és nem rúgott be nagyon (nevet).

-És a ceremóniamester?

-Pont ezt akartam mondani: az ő feladata lényegében megegyezik az utoljára elmondottakkal: szervez, irányít a háttérből, kedélyes, családias hangulatot teremt, de persze más eszközökkel, a mai igényeknek megfelelően. A színház világából érkeztem ide, színész vagyok, és van egy példám erre. Egy előadás alatt a háttérben van az ügyelő. Az ő feladata, hogy figyelve, hol tart az előadás, egy belső hangszóró segítségével a megfelelő jelenetre hívja a színészeket az öltözőből. Ha nem járna egy lépéssel előrébb, ha nem szólna időben, lemaradnának a jelenetről, vagy mindenkinek ott kellene tolongani a kulisszák mögött. Az ügyelő nélkül, bár a háttérben van, nem menne le tehát rendben egy előadás. A ceremóniamester az esküvő ügyelője. Proaktívnak kell lennie, már a következő eseményeken kell gondolkodnia, időben szólni a helyszíni vendéglátó személyzetnek, hogy mikor kérjük a tortát, figyelemfelkeltő hangon meg kell teremteni a hangulatot egy nyitótánchoz, hogy mindenki a párt figyelje, és rájuk kerüljön a fókusz, és így tovább. De van, hogy csak egy pokrócot terítek a nagyi hátára, mert a nyáresték is hűvösek néha. Mindenre is figyelni kell! Ebben persze kialakul egy rutin, minden esküvő hasonlít egymáshoz, és mégis mindig teljesen más, ezért nem hagyom soha, hogy a rutin vigyen. Minden helyzetben fel kell találnom magam, hiszen gyakorlatilag néha több száz ember örömét, boldogságát, és egy valóban nagy nap megvalósulását segítem elő.

-Hogyan készülsz egy esküvőre? Vannak mesterfogások, ha már egyszer ceremóniamester vagy?

-Amikor felkeres egy pár, azonnal 120% on kezdek velük dolgozni, még akkor is, ha csak keresik a számukra szimpatikus személyt, és ezt meg is mondom nekik. Az első beszélgetés 1 órát vesz igénybe, elmondom az elején, hogy miről lesz szó, és, hogy ezt a szitut úgy kezelem, mintha engem szeretnének, mert ebből fogják látni, hogyan dolgozom. Ezután beszélgetünk, mostanában videochatben ugye, a vírus miatt, de mindenképpen személyesen, valamilyen formában. Kicsit megismerjük egymást, és magamról is ejtek néhány szót, hogy ne egy vadidegen embert engedjenek be a legnagyobb napjukra. Megkérdezem, mióta vannak együtt, hogyan ismerkedtek meg, ésatöbbi, vagy pl. vannak- e testvérek, ilyenek. Ez nekem is nagyon fontos, hogy az este menetébe be tudjak építeni néhány személyesebb dolgot, tudjak tréfálni velük, vagy bármi. Fontos a személyesség, enélkül nem lehet. Aztán rátérünk a menetrendre, van- e kialakult elképzelésük, és mit szeretnének. Ilyenkor a tapasztalatok alapján tanácsokat is adok nekik, segítem őket a tervezésben. Előfordul, hogy kell is, pl. ha nagyon sűrűre szervezik már a délutánt, mondjuk nagyon gyorsan követi egymást a polgári és az egyházi szertartás ha van, de lehet ez a fotózás, bármi. A lényeg, azt szoktam mondani, hogy mindent lehet, mindent szabad, ez az ő napjuk és ők a főnökök, de mindent a megfelelő időben, és hagyva elég időt az eseményekre. Ilyenkor elmondom, hogy sosem hagyom, hogy leüljön a hangulat, hogy bárki unatkozzon, feltalálom magam bármilyen szituációban, csak egyet nem tudok: időt teremteni. És ilyenkor szerencsére megegyezünk abban, hogy hogyan nézzen ki a forgatókönyv. Nagyon sok mindenről esik szó már ebben az első beszélgetésben is, van, hogy szinte teljesen kialakul már a koncepció, és utána lazábban tartjuk a kapcsolatot. Olyan is van, hogy folyamatosan tervezünk persze.

-Azt mondtad, hogy ügyelsz az eseményekre, és koordinálsz gyakorlatilag. Mit jelent ez a gyakorlatban? Úgy képzeljem, hogy aznapra te vagy az üzletvezető az étteremben? Vagy a fotós főnöke, hogy mit csináljon?

-Maximum a műszakvezetőjük, főnök semmiképp. Ezzel nagyon óvatos vagyok. Ha jók a szolgáltatók, és általában így van, mindenki tudja a dolgát magától. Az én feladatom, nem győzöm hangsúlyozni, az időzítés. Az esküvő hetének elején fel szoktam hívni az összes szolgáltatótársat: szertartásvezetőt, lelkészt, étteremvezetőt, dekorost, fotóst, videóst, DJ- t, vagy zenekarvezetőt, mindenkit. Elmondom ki vagyok, és miért jelentkezem, hogy pl. a szombati esküvő miatt jelentkezem, Kati és Robi nagy napja miatt. Mit szeretnének kérni tőlem, miben tudom segíteni őket? Van-e kívánságuk? Ismerik-e már a helyszínt, stb. Ezzel kialakul egy kollegiális viszony már az elején, és megérzik, hogy rájuk is jó értelemben fogok odafigyelni, s ha valamit kérek, azt nem parancsból mondom, hanem mert a pár boldogságához tesz hozzá. Meg is szoktak lepődni ezen a telefonon, kevesen csinálják meg ezt a kapcsolatfelvételt, pedig nagyon megéri, sokkal gördülékenyebben megy a munka utána.

-Mi volt a legnagyobb probléma, amit meg kellett oldanod egy esküvőn?

-Egyszer fordult elő, ennek azóta elejét veszem, más jellegű nem történt, és ne is legyen (nevet.)

-A Mátrában voltunk ha jól emlékszem, és éppen a tortát konferáltam, már mindenki várta, amikor is egyszer csak az orrom elől kapták fel a menyasszonyt a srácok, és elrabolták, huss! Egy szempillantás alatt, már ott sem volt. Persze rögtön áttértem a dologra, a tortát késleltettem, hiszen azt az ifjú párnak kell felvágnia, menyasszony nélkül az meg elég nehéz. Elkezdtem a vőlegénnyel stand- upolni a történetben, hogy most akkor mi lesz így, hát ejnye, nem vigyázol ifjú asszonyodra, stb., ok, ez vicces és nevettek is, még nem volt semmi baj. Aztán a műsorocska után jött az a rész, hogy akkor meg kell keresni. El is indultunk, és fél órába telt mire meglett, úgy eldugták. Ez nagyon, nagyon sok idő ilyenkor, folyt rólam a víz, mert nekünk keresni kellett, és valahogy a DJ sem tudta felhúzni a bulit annyira, hogy a násznép ne unatkozzon. Velük meg ugye nem tudtam törődni, ez a másik: két helyen sem tudok lenni egy időben. Lényeg, hogy rettentő kínos volt, persze minden jó lett utána, és senki nem panaszkodott, jöttek a feladatok amivel az ifjú férj kiváltotta a feleségét, és helyreállt a jókedv. De az a fél óra ilyenkor egy örökkévalóság. Azóta megvannak a módszereim erre az esetre, nem is volt több baj.

-Ez tényleg komoly lehetett! Említetted, hogy a jó szolgáltatók meguktól is értik a dolgukat, persze, kell a szervezés, de sokszor barátok vállalják át- már elnézést- a teendőidet, és mégis minden rendben van. Most akkor pótolhatóak vagytok, vagy sem?

-Csak azokról az esküvőkről tudok beszámolni, amiken ott vagyok, de azért vannak tapasztalataim nyilván. Az oldalamon vannak ajánlások, amiket a párok írtak, nem én találtam ki, nem véletlen lett "valóban ti írtátok" a lenyíló fül a címe, erről ennyit, a többi öntömjénezés lenne. Most azokról az esküvőkről inkább, ahol nincs vőfély vagy ceremóniamester. Hallottam ilyenekről barátoktól is, de a legtöbbet egy este folyamán szoktam leginkább a "múlt heti" lagziról hallani, ahol nem volt egyik sem, és fú, nagyon fogják a fejüket, na. Dj- k, fotósok, étteremvezetők mondják ezt, akik szintén láttak már egyes esetekben több száz esküvőt is. Elmondják, hogy tanácstalanul álltak, várakoztak, bár szólt a zene a vacsora előtt, de nem mertek az asztalhoz ülni például. Ilyenkor mindig a személyzet vagy a DJ veszi át a feladataimat, de neki teljesen más lenne a dolga: levest kell hoznia, vagy bármi, de nem a vendégek terelgetése és szórakoztatása a feladatuk, még ha éppen jól meg is csinálják. Ez a fajta "katalizátor" szerep valahogy nem megspórolható egy esküvőről. Vannak csodák, vagy jól sikerült esküvők nélkülünk is, de azt mondanám, nem árt, ha fel van fűzve egy láthatatlan fonálra az egész. Az pedig, hogy akkor felkérem erre a feladatra a legjobb barátomat, aki úgyis nagy dumás a sörözőben, tök oké, és ha nem is fagy le 120 ember előtt, hogy mit mondjon, tényleg segítségre lehet, hiszen erre remekül rá lehet érezni, de én személy szerint nem tenném ki a barátomat egy ilyennek, az biztos. Főleg, ha az egyik legjobb barátom, akkor pláne. Jöjjön el, és érezze jól magát, ne nekem ugráljon.

-Értem. A Covid mennyire befolyásolja az esküvőket? Mik a kilátások a 2021- es szezonra?

-Nagy a bizonytalanság mint mindenhol. Bizakodunk a párokkal együtt, és igyekszünk vészforgatókönyvet kialakítani újabb dátummal ha kell, de nagyon nehéz, hiszen az első napra is tucatnyi szolgáltató szerződik, fix időponttal. Ez nem olyan, mint a kerekes kút, hogy oda tolom ahova akarom! (nevet) Tavaly pl. aug. 1. után volt a "nyitás" így a szezon második felében tudtunk dolgozni, de sok halasztás volt még őszre, ill. erre az évre. Most bízunk benne, hogy júniustól már minden rendben mehet.

-Néhány szóban mondanál még valamit a munkádról, vagy magadról, a munkamorálodról?

- Egyszerűség, tisztaság, szeretettel. Mint egy nagy döntés.

Egy életre szóló döntés: Pozsgai Zoltán Péter ceremóniamester- www.döntöttem.hu